anyanap

„Nyílt itt szemben egy isteni söröző! Van kedvetek átmenni?” –Édesanyám kérdezte ezt az Irányi utcai irodában. Valami jelmezkölcsönző, vagy ilyesmi van most azokban az üzlethelyiségekben, ahol akkoriban dolgozott. Bérelszámoló, vagy hivatalosan „bérszámfejtő” volt az Iparművészeti Vállalatnál. Titokzatosan hangzik ez a mesterség! Mit kell a bérszámokon fejteni? Avagy ő maga számfejtett bérért? Mindenestre dögunalom lehetett, egész nap az íróasztal mellett ülni. Néha benéztem hozzá. Volt egy szék az íróasztala mellett, ahova az iparművészek ültek „bérelszámolási” gondjaikkal. Oda leültem és „lelkiztünk”

A söröző pedig épp szemben volt, a Pilzeni! Az egyik első „nyugati” jellegű söröző a városban, a sok negyedosztályú spí mellett.

„Szóval? Átmegyünk? Nagyon jó melegszendvicsük is van! És utána megiszunk ketten egy korsó sört!”

Mikó Pisti, aki elkísért erre a kalandra így délidőben, leplezetlen kuncogásba kezdett.

„Vagy egyedül is meg tudsz inni egy korsóval?” – kérdezte anyám.

„Egyel…!?” – vigyorgott Pisti csúfondárosan.

Hát megettük a szendvicset, megittuk a korsó sört. Anya csak egy pikolót.

Pistire nézett, aztán rám. Aztán megint Pistire.

„Egyáltalán nem ismerem már! És nem csak a sörre gondolok!”

Az anyák sorsa.

Az anyák sorsa a fogantatástól kezdve a minél fájdalommentesebb elszakadásra való törekvés.

Ez soha nem sikerül

Majdnem soha.

*

„Kisfiam, megtennéd, hogy idehozod a kissámlit?”

„Persze anyukám, de miért?”

„Mert egyre pimaszabbak a válaszaid! Nagyon érik egy pofon, de már nem érlek fel!”

*

„Engem egy ilyen kommunista álünnepen ne köszönts fel! Anyák napja! Nők napja! Szeress az év összes többi napján, ne ilyenkor adj ki ezreket virágra!”

*

Az első hóvirágot, az első ibolyát, amit mesebeli öregasszonyok árultak a sarkokon, egyforintért, kettőért, Neki vittem.

Az első orgonát a Gizella út bokrairól.

Sárga tearózsát a születésnapjára.

Fagyöngy-csokrot Karácsonyra.

A névnapja mindig kimaradt!

Szeptember negyedike! Épphogy elindult a szezon!

Ki foglalkozik névnapokkal!

Csaknem harminc éve nincs virág.

Semmilyen.

Mécses van…

***